{"id":468,"date":"2010-03-30T23:00:37","date_gmt":"2010-03-30T22:00:37","guid":{"rendered":"http:\/\/www.kekvilag.eu\/?p=468"},"modified":"2010-03-30T23:00:37","modified_gmt":"2010-03-30T22:00:37","slug":"bekere-es-felelos-allampolgarsagra-neveles-a-jatek-es-a-sport-altal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/?p=468","title":{"rendered":"B\u00e9k\u00e9re \u00e9s felel\u0151s \u00e1llampolg\u00e1rs\u00e1gra nevel\u00e9s a j\u00e1t\u00e9k \u00e9s a sport \u00e1ltal"},"content":{"rendered":"

 <\/p>\n

 <\/p>\n

 <\/p>\n

\n

BÉKÉRE ÉS FELEL\u0150S ÁLLAMPOLGÁRSÁGRA NEVELÉS A JÁTÉK ÉS A SPORT ÁLTAL<\/strong><\/p>\n<\/div>\n

Bécs – 2010. 02. 19.<\/em><\/p>\n

Paolo Crepaz<\/strong><\/em><\/p>\n

 sportorvos, újságíró, a Sportpedagógia docense, a Sportmeet elnöke<\/em><\/p>\n

 <\/p>\n\n\n\n
\n

\"\"<\/a><\/strong><\/p>\n

Grundtvig Partnerségek Projekt 2009.<\/strong><\/p>\n

Sports for citizenship – Sport a felel\u0151s állampolgárságért<\/strong><\/p>\n

 <\/p>\n

A projekt referenciaszáma: GRLP-2009-20<\/p>\n

A honlapon megjelentetett információk nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió hivatalos álláspontját, azokért a Kék Világ Alapítvány felel\u0151s.<\/em><\/p>\n

Tempus Közalapítvány<\/strong><\/p>\n

http:\/\/tka.hu\/pages\/main<\/a><\/strong><\/p>\n<\/td>\n<\/tr>\n<\/tbody>\n<\/table>\n

Karl Kraus, osztrák szatírikus író, a múlt század elején így írt: “A sport a fejl\u0151dés gyermeke, s már önmagában is hozzájárul a család elbutulásához elhülyüléséhez”.<\/p>\n

Persze mi a Sportmeet-b\u0151l nem bátortalanodunk el e szavaktól, hiszen  meggy\u0151z\u0151désünk, hogy a sportban ugyanúgy, mint az élet bármely területén a dolgok megtételének “hogyan”-ja számít. Biztonságot ad nekünk azoknak a lelkülete, természetes lelkesedése és szaktudása, akik a testvériségért élnek a sportban és a sport által. A Sportmeet a sport világában él\u0151 sportolók, szakemberek és profik olyan világméret\u0171 hálóját jelenti, akik meg vannak gy\u0151z\u0151dve arról, hogy a sport az emberi személy növekedésének fontos útja, épít\u0151 eleme, a másokkal való találkozás, a testvériség építése és megtapasztalása által. A Sportmeet nem egy sportszövetség, hanem egy kulturális mozgalom mely párbeszédet folytat a sport világával és élettapasztalatával.<\/p>\n

 <\/p>\n

Ez a lelkület találkozott azzal az igénnyel, amely sokakban él a sporttal kapcsolatban: vagyis olyan utat mutatni a mai a fiataloknak, amelyben fel tudják fedezni önmagukat és másokat is, saját képességeik mindennapos fejlesztése által, amely segíti a növekedést sportolói és állampolgári mivoltukban egyaránt. Olyan  program ez, amely olyan jöv\u0151t kínál fel nekünk úgy is mint sportolóknak és úgy is mint állampolgároknak, melynek mozgató rugója a sport, de hatással van a szabadid\u0151re, a kultúrára, a játékra és a társadalomra.<\/p>\n

 <\/p>\n

1. A játék, a mozgásos tevékenység és a sport a biológiában és az ember fejl\u0151déstörténetében<\/strong><\/p>\n

Azt tanítja nekünk a biológia, hogy az él\u0151lények körében általános jelenség, hogy a játékra szánt id\u0151 egyenesen arányos az adott faj agyi méreteivel, és fordítottan arányos specializálódásával. Születéskor az ember agya a legkevésbé  specializálódott,  ugyanakkor a legnagyobb méret\u0171. A biológusok szerint az újszülött, akit “kozmikus bénaság”(nem tud járni, nem tudja ellátni önmagát) jellemez, éppen a játék által jut el arra az agyi fejlettségi szintre,  amellyel képes alkalmazkodni környezetéhez, beilleszkedni a társadalomba. Az éretlenség látszólagos hátránya válik er\u0151forássá, hála az ember végtelen fejl\u0151d\u0151képességének, és élete azon szakaszának, amelyben a fejl\u0151dés a játékon és a motorikus tapasztaláson keresztül halad. Jól fejezte ki Konfúciusz: “Mondd nekem és el fogom felejteni, mutasd meg nekem, és emlékezni fogok rá, csináltasd velem és meg fogom érteni.” A történelem azt tanítja nekünk, hogy a sportolásnak \u0151si gyökerei vannak a sumérok között, Kínában és az ókori Egyiptomban. Jelent\u0151s fejl\u0151dés kezd\u0151dik az ókori görögöknél, mígnem elérkezünk a modern id\u0151kben a sport újszer\u0171 kiteljesedéséhez.<\/p>\n

Just do it – csak tedd – <\/em> (Nike) e Impossible is nothing –nincs lehetetlen – <\/em> (Adidas) két emblematikus mottó a mai sportban, amelyek jól kifejezik a sportoló test koncepcióját, azaz álmok valóra válásának helyét: a posztmodernitásban szakadék keletkezett az iparosodó társadalom és a sport között,  a “test mint gép” elképzelést\u0151l elmozdultunk a “test mint önkifejezés” koncepciója felé, a futószalag típusú “fordista” sporttól egy olyan felé, amely megengedi azt, hogy “játékba hozhasd magad”, hogy kipróbálhasd magad. Az áldozatvállalás erkölcstanát felváltotta a talentumok esztétikuma.<\/p>\n

Ma a sport 850 millió résztvev\u0151jével és 5 millió sportegyesületével új jellemz\u0151kkel és célokkal bír: az eredmények szintjén (eredménycentrikusság), az eszközökben (átvinni a testi képességeket a mindennapi életbe), a benyomásokban (új élmények keresése), az id\u0151töltésben (a szórakoztatásban és fogyasztásban). És újak azok a tendenciák, melyek felé a mai sport orientálódik: az individualizálódás, személyre szabottság,  a kombináció és hibrid sportok születése (un.: zapping sportolás,  azaz válogatás, “mazsolázgatás”), delokalizálás (szabadban való sportolás), technologizáció, és a kalandsportok el\u0151re törése.<\/p>\n

 <\/p>\n

2. A sport: sikerének titkai, indokai <\/strong><\/p>\n

Napjainkban a sport már nemcsak a játékot fejezi ki: komoly dologgá vált, mert hatalmas pénzösszegeket mozgat meg, ami ismeretlen volt az antik sportvilágban. Olyan aspektus ez, amely hatalamas érdekeket hoz mozgásba, és jelent\u0151s következményekkel jár. Mint mondtuk, komoly dolog, mivel hatalmas szenvedélyeket hoz mozgásba. Valamilyen szenvedélynek hódolni bizonyos értelemben azt jelenti, hogy egy célért szenvedünk, ugyanakkor saját létezésünkben aktív részt vállalunk, ízt adunk neki azáltal, hogy önmagunkat megismerjük és kihívások elé állítjuk.<\/p>\n

Igaz ugyan, hogy a sport ma “a kiábrándult emberek pszichéjének kompenzációja, a túlcsorduló energia levezet\u0151je, esetleg a modern élet és az ember antropológiai felépítése által sugallt önmegvalósítás egy formája”- ahogy ezt egyes szerz\u0151k állítják[1]<\/a>, ugyanakkor a sport iránti érdekl\u0151dés és siker (és nem csak a versenyszer\u0171 sportról van szó), alapvet\u0151en annak köszönhet\u0151, hogy minden emberben természetesen jelen van a versenyszellem, az érvényesülés, a mások közül való kiemelkedés vágya, a sport pedig ezeknek legkézenfekv\u0151bb társas kiélésére ad alkalmat.<\/p>\n

A rossz közérzet, amit sokszor a sport szabadít fel és gyakran javít (enyhít) is, a jöv\u0151 igéretét is magában rejti, feltárja és megmutatja, mit akar, és mit nem akar az ember: “e nem szabályozott ösztönzéseket a sporteseményekben ízlelgetjük, tapogatózva itt válnak el\u0151ttünk nyilvánvalókká”[2]<\/a> – írta  bölcsen F. Ravaglioli, filozófus.<\/p>\n

 <\/p>\n

3. A sport természetét vesztheti <\/strong><\/p>\n

A sportot, mely társadalmi szelepként m\u0171ködik, az a veszély fenyegeti, hogy a társadalmi elvárások nyomása alatt felrobban: tagadhatatlan, hogy ez annak is tulajdonítható, hogy olyan teret foglalt el a társadalomban és olyan szerepeket vállalt fel, amelyek túllépnek hatáskörén.<\/p>\n

Manuel Vasquez Montalbán, a közelmúltban elhunyt spanyol író és híres Barcelona drukker egy interjúban így nyilatkozott:<\/p>\n

“Ma, amikor az ideológiák nyilvánvalóan válságba kerültek, amikor a politikai küzdelem, s\u0151t még a vallásos viselkedés is távlatait vesztette, a foci az egyetlen, igazi, követhet\u0151 nagy vallás.” Van persze ennek a sportnak pénzügyi, média és reklám vonatkozása is, de én nem becsülném alá liturgikus jellegét sem. ” [3]<\/a><\/p>\n

Sokan kiemelik, hogy a modern sport új laikus vallássá fejl\u0151dött.  Még De Coubertin is úgy vélte, hogy: “Az antik és a modern olimpiai játékok els\u0151dleges jellemz\u0151je, hogy vallás.”[4]<\/a>. Ez fejez\u0151dik ki például abban is, hogy bizonyos sportágak elvárják, hogy a világ igazodjon a naptárukhoz, például a Világbajnokság vagy a Forma-1-es versenyek id\u0151pontjához, holott ez a funkció rendesen vallási, földrajzi, politikai, történeti és kulturális jelleg\u0171 kellene, hogy legyen. A sportnaptár viszont mindent egy nagy egyetemes naptárba olvaszt.<\/p>\n

A sport azonban nemcsak a vallás terén lépte túl határait: Redeker francia filozófus a sportban egyenesen “az új, planetáris lelki hatalom megtestesít\u0151jét” látja[5]<\/a>. Az egyetemi tanár Vassort szerint a sportipar “a kapitalista rendszer két legutálatosabb jellemz\u0151jét vitte tökélyre: a profit aggálytalan maximalizását és a  szuper-ember, az er\u0151 és az er\u0151szak elvére alapuló ideológiát”[6]<\/a>. A sport mindent elborító és egyetemes jelenléte, mondja, képes a mindennapok értékhiányát egyfajta pánsport ideológiával betölteni [7]<\/a>, ahol a sport a tartalom látszatát kelti az üresség korában.   “Mindannyian állandó “sportátömlesztés” alatt állunk. A sport a kultúra és az emberség illúziójába ringat minket” [8]<\/a> – jelenti ki Redeker kegyetlenül.<\/p>\n

Ugyan általánosan úgy vélik, a sport “társadalmunk lényegi alkotója”[9]<\/a>, mely képes “a társas lét alapvet\u0151 szabályait közvetíteni”[10]<\/a>, és olyan alapvet\u0151 értékek hordozója, mint a “tolerancia, a csapatszellem, a szabálytisztelet”[11]<\/a>, azt is be kell látnunk, hogy veszélyes és határok közé szoríthatatlan tendenciák fedezhet\u0151k fel benne, melyek megmérgezik értékét: ilyen a mindennapivá válás, a kereskedelmiség, a túlzott látványosságra való törekvés, az er\u0151szak, a rasszizmus, a csalás, a doppingolás, a bálványimádás és a test kiárusítása.<\/p>\n

 <\/p>\n

4. Tud-e a sport pozitív értékeket nyújtani összetett és “cseppfolyós” társadalmunknak? <\/strong><\/p>\n

Összetett korban élünk: az értékek, az élet és létmódok pluralizmusában, melyek látszólag egymást kölcsönösen elfogadva és tisztelve élnek együtt. Vajon képes-e ebben a környezetben az eredeti, egyetemes értékeken alapuló sport, melyet hiteles emberek testesítenek meg,  pozitív válaszokat kínálni korunk érzékeny  kérdéseire? <\/p>\n

a) Fogyasztok, tehát vagyok<\/em><\/strong>. A mai társadalom léte alapjává a fogyasztást tette. A sport gyakorlatilag minden nevel\u0151 értékét elveszti, ha  úgy etkintünk rá, mint a fogyasztás tárgyára.  Ha sikerül visszaadni a sportnak vele járó játékosságát, hangsúlyozni ingyenességét, akkor kiszabadítjuk az embert a haszonelv\u0171ség béklyójából, a munka bálványimádatából, f\u0151ként  pedig segítjük lelki igényeinek kibontakozását.  “A gy\u0151ztesek szívében (ha szeretetb\u0151l küzdöttek és nyertek) és a vesztesek szívében is (ha szeretetb\u0151l küzdöttek és vesztettek) csak az ajándékozásból, a szeretetb\u0151l születhet tiszta, áttetsz\u0151, bens\u0151 öröm –  írta Chiara 2005-ben a Sportmeet kongresszusára. Ekkor a sport hitelessé válik, és visszanyeri társadalmi méltóságát.”[12]<\/a><\/p>\n

b)Pillanatról pillanatra élni<\/em><\/strong>. Míg korábban a hagyományhoz való viszonyunk volt a meghatározó, ma olyan korban élünk, ami a jelen pillanatból igyekszik a lehet\u0151 legnagyobb hasznot kinyerni. Ezt a nemzedéket, amit a filozófusok szívesen neveznek  “az azonnali élvezetek” vagy a “töredezettség kultúrája” nemzedékének, a sport rákényszerítheti, hogy célt t\u0171zzön ki maga elé, és e végs\u0151 cél érdekében edzze magát. Ahhoz, hogy el is érhessék e célt, támaszkodniuk kell korábbi tapasztalataikra, tanulniuk kell a múlt hibáiból és sikereib\u0151l, így válik a sport az élet metaforájává.<\/p>\n

c) A túlzás kultúrája<\/em><\/strong>. Ma úgy tekintünk a “korlátainkra” mint legy\u0151zend\u0151 ellenségre, hogy a lehet\u0151 legjobban kielégíthessük pillanatnyi vágyainkat. A sport segíthet, hogy elfogadjuk a korlátokat, úgy a versenyszabályok által felállított korlátokat, mint a sportolók személyes képességei és tulajdonságai által felállított korlátokat. Ha eltökélten küzdünk azért, hogy ez utóbbiakat leküzdjük, valóban fejl\u0151dhetünk, és minden vereséget ugródeszkává alakíthatunk. A gy\u0151zelem és a vereség ugyanannak az éremnek a két oldala: a sportolás és mozgás élményén keresztül megtapasztalhatjuk, hogy az igazi gy\u0151zelem a gy\u0151zni akarás, önmagunk javítása és a sportban elért siker ennek a fejl\u0151désnek az eredménye. <\/p>\n

d) A relativizmus elterjedése<\/em><\/strong>. Manapság<\/em> elterjedt az a nézet, hogy senki nem birtokolja az igazságot, hanem minden a pillanatnyi körülményekt\u0151l függ. Az objektív elveket és értékeket elvetik, és egyre több olyan etikai rendszer születik, amelyek a fogyasztó ízlését követik, és mindent az elfogadható kategóriájába sorolnak, Istent nem tekintik viszonyítási pontnak.  “Ha Isten nem létezik, minden megengedett” – írta Dosztojevszkij[13]<\/a>. A mai társadalomban minden dolog és az ellenkez\u0151je is védhet\u0151. Aki sportolni kezd, a sport szabályaiba ütközik: a szabályok betartása és a bíró döntésének elfogadása nem csak egy jó tanács, hanem szükséges feltétele annak, hogy a sport fennmaradjon és  törvénytiszteletre neveljen.<\/p>\n

e) A könnyen elérhet\u0151ség kultúrája. <\/em><\/strong>Könnyen gyorsan angolul! Fogyjon húsz kilót egy hónap alatt! Ebben a futócip\u0151ben világbajnok lehet! Íme néhány példa arra, hogy a társadalom ma hogyan kínálja fel, hogy látszólag szinte er\u0151feszítés nélkül azonnali eredményeket érjünk el. Ezzel a kultúrával szemben bárki, aki már próbált megmászni egy hegycsúcsot vagy kosarat dobni, megtapasztalhatta, hogy a sportversenyeken csak a munka, kitartás és személyes er\u0151feszítés képes a sikert garantálni. A mai id\u0151kre jellemz\u0151, hogy menekülünk korlátaink és a nehézségek el\u0151l, s\u0151t le is tagadjuk azokat. Chiara  pedagógia díszdoktori beszédében kifejtette: “A nevelés világában is a “hipervédelmezés” legkülönböz\u0151bb formáival próbáljuk megóvni a kicsinyeket a nehézségekt\u0151l. Ezzel viszont hozzászoktatjuk \u0151ket, hogy az életet úgy tekintsék, mint egy könny\u0171, és kényelmes utat.” [14]<\/a> Így aztán az élet elkerülhetetlen próbatételei súlyosan megviselik a gyermekeket, többek között a sportban elszenvedett vereségek is; passzívvá válnak vagy fellázadnak önmaguk ellen, a társaik, a társadalom ellen. Ezzel szemben, ahogy Chiara is javasolta, els\u0151rend\u0171 fontosságú  “A nehézségekre való nevelés feladata, mely nevel\u0151t és neveltet egyaránt érint”[15]<\/a>. A sport kíváló gyakorlóterepet nyújt erre.<\/p>\n

f) Á<\/em><\/strong>ltalános individualizmus. <\/em><\/strong>Az utóbbi években társadalmunk a közösségi szervezettség helyett individualista szervez\u0151dés\u0171 lett. A modern társadalmakban nem annyira állampolgárok, mint inkább szolgáltatásokat fogyasztó individuumok kellenek, akik teljesen távol tartják magukat a társadalmi tevékenységek szervezését\u0151l és igazgatásától. Ebben az általános individualizmusban a sport természetéb\u0151l fakadóan  kapcsolatokat teremt, megmutatja kinek-kinek a szerepét a csoportban, és hangsúlyozza, hogy a siker elérésének egyik fontos tényez\u0151je az együttm\u0171ködés. Ez nyilvánvaló a csapatjátékokban, de igaz az egyéni sportokra is, mert csak a többiek jelenlétének tudatosítása és a velük való szembesülés ad értelmet az egyén sikerének. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a versengés és az egészséges harc, mely els\u0151sorban önmagunk folyamatos javítását célozza, és nem az ellenfél legy\u0151zését, jó eszközei annak, hogy megtanuljunk fejl\u0151dni és szembenézni az élettel.  “A sport minden kifejez\u0151dése erkölcsi er\u0151feszítést és eszemei tartalmat igényel meg. Sportoló létetek különösen is el\u0151segítheti, hogy az egyszer\u0171 és azonnali dolgok értékét felfedezzétek, a jóra törekedjetek, ne elégedjetek meg saját kicsiségetekkel, és azokon a hiteles értékeken elmélkedjetek, melyek az emebri élet alapjaiul szolgálnak” – jelentette ki II. János Pál pápa.”[16]<\/a><\/p>\n

g) Stressz, aggresszivitás, menekülés, er\u0151szak<\/em><\/strong>. Az indulatosság és az er\u0151szakosság rákként burjánzanak a világban és a sportban is, sokszor ezért nem látszik a sport nevel\u0151 ereje. Van, aki számára a sportolás a stressz levezetésének fegyelmezetlen formája, vagy a napi gondok el\u0151l való menekülés lehet\u0151sége, s\u0151t a nap folyamán felgyülemlett agresszivitás kiélésének lehet\u0151sége. Annak viszont, aki érti a sport igazi lelkületét, a sport segíthet, hogy felmére erejét, hogy kiegyensúlyozottan éljen izmaival és intelligenciájával, és eközben tudatosítsa, hogy így téve az élet egészére nézve sajátít el viselkedésformákat. <\/p>\n

 <\/p>\n

5. Valóra válhat a sport új kultúrája? <\/strong><\/p>\n

E megfontolások után, próbáljuk megválaszolni eredeti kérdésünket: nevelhet-e a sport a békére és a felel\u0151s állampolgári magatartásra? <\/p>\n

“Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport el\u0151mozdításhoz.”[17]<\/a> – <\/em>írja a sportról a Lisszaboni Szerz\u0151dés, amit az Európai Unió miniszterelnökei 2007 decemberében írtak alá. Ezzel a sportnak meghatározott nevelési és társadalmi szerepet biztosítottak.<\/p>\n

A megfelel\u0151 kritériumok szerint gyakorolt, felkészült nevel\u0151k\/edz\u0151k segítségével végzett sportnak általában elismerik fejleszt\u0151 hatását a fiatal nemzedékekre, személyiségépít\u0151 és felel\u0151s állampolgári magatartásra nevel\u0151 jellegét – legyen szó akár iskolai szint\u0171, akár klubokhoz köt\u0151d\u0151, akár szabadid\u0151s vagy versenyszer\u0171 sportról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy csak akkor tekinthetjük a sportot értékekre való nevelési módszernek, ha jól körülírt nevelési programra támaszkodhatunk. Ehhez járul még hozzá olyan hiteles személyiségek példamutatása, akik hisznek az értékekben és meg is testesítik azokat, továbbá az, hogy a nevelend\u0151 személyek ezeket az értékeket meg is élhessék nyitott és örömteli társadalmi kezdeményezések formájában.  Ily módon abban, aki komoly tapasztalatra tesz szert egy sportban (fizikai és egész embert érint\u0151 fejl\u0151dés, találkozás másokkal, szembesülés másokkal, tisztelet, megbecsülés adása), tudatosan növekszik az állampolgári felel\u0151sség is. <\/p>\n

“A sport kultúra: reménykedjünk, hogy továbbra is az marad” – mondta Livio Berruti, aki az 1960-as Olimpián megnyerte a 200 méteres síkfutást. Azt is be kell ismerni azonban, hogy ezt a kultúrát különleges módon továbbítjuk, egyszer\u0171en az életünkkel, hétköznapi tapasztalatunkkal, olyan sportszakemberek segítségével, akik tudják, hogy nevel\u0151k is. <\/p>\n

 <\/p>\n

6. A játék helyettesíthetetlen értéke<\/strong><\/p>\n

Ahhoz, hogy a sportot pozitív tapasztalatként éljük meg, és ne különleges tehetségek gyárának lássuk, aminek sivár raktárában kötnek ki a kiselejtezettek, újra fel kell fedeznünk a sportot, mint játékot. A játék, akárcsak a m\u0171vészet, erkölcsi értékkel bír: egyensúlyt teremt a lobbanékony életkedv és a szabályozott cselekvés között, amire nyilvánvalóan szükségünk van az életben, különösen a munkavégzéskor. Mindenféle típusú, lelki-alkatú embernek szüksége van arra a változatosságra, rugalmasságra, érzékenységre, melyeket a játék, a m\u0171vészet és a sport hoznak az életünkbe, ezért ezek erkölcsi értékkel bírnak. Javaslatunk az, hogy konstruktív módon értékeljük újra az “otium” szerepét az ember személyes és társas életében, szembeállítva azt a “negotiummal”, amit mint termel\u0151 és fogyasztó tevékenységet definiálhatunk. Az otium ezzel szemben olyan tevékenység, mely élvezetet okoz, ötleteket szül, képessé tesz egy helyhez való ragaszkodásra, a koncentrálásra, a felfedezésre és a tájékozódásra. Csak a játék és a sport, valamint a m\u0171vészet tudta meg\u0151rizni azt a képességét, hogy bemutassa az emberi természet DNS-ébe írt ingyenesség, önajándékozás, adás értékeit, melyek egyébként egyre kevesebb helyen nyilvánulhatnak meg. Másként fogalmazva újra fel kell fedeznünk a sportolás bens\u0151 indítékait (a szórakozást, a játékot, önmagunk megmérettetését, a kihívásokkal való szembeszállást), a küls\u0151 indítékok helyett (pénz, presztízs, siker). “A sport kiemelked\u0151en kapcsolati jelleg\u0171 emberi tevékenység – magyarázza Luigino Bruni közgazdász a Sportmeet 2003-as kongresszusán. A sporttevékenységb\u0151l fakadó öröm, dönt\u0151en a kapcsolati elemek összességét\u0151l függ, azon kapcsolati javaktól, melyeket ez a tevékenység kialakít (létrehoz) és hangsúlyoz”.<\/p>\n

Ezzel kapcsolatban érdekes lehet Hans Georg Gadamer, német filozófus megállapítása: “Az tudja komolyan venni a dolgokat, aki tud játszani és táncolni. Ilyenkor “magával ragadja”, amit csinál, komolysága azonban der\u0171, öröm, túláradó szabadság. Játék közben olyan komolyságot tanulunk, ami teljesen emberi, és nagyon különbözik azoknak a komolyságától, akik az életet tehernek látják, és nem ajándéknak. A játszó tudja, hogy játéka csak játék, és hogy teljes komolysággal meg kell felelnie feladatának a világban, de ezt úgy tudja, hogy közben a komolyság, mellyel kötelességét végzi, a szabadság lelkületével gazdagodik.”<\/p>\n

Néhány ezer évvel korábban Platón azt mondta: “Jobban megismerhetsz valakit egy óra közös játék alatt, mint egy év társalgás során”. “Az ember csak akkor teljesen ember – a szó igazi értelmében – ha játszik” – kontráz rá Friedrich Schiller. “Az id\u0151söd\u0151 emberek sem hagyják abba a játszást. Akkor öregednek meg végleg, ha abbahagyják” – er\u0151sítette meg Bernard Shaw is. “A játék a kutatás legmagasabb formája” – állította Albert Einstein.<\/p>\n

Ebben a távlatban kell értelmeznünk a testbeszéd jelenségét is, mely a játék, a testmozgás és a sport emblematikus kifejez\u0151dése. Minden gesztusomban tükröz\u0151dik a világhoz való viszonyom, a világra vetett tekintetem, a kapott örökségem, neveltetésem, környezetem, lelkialkatom. Egész életrajzom kiderül abból, hogy gesztusaim milyen er\u0151szakosak, mennyire tapintatosak, határozottak vagy bizonytalanok, kiderül bel\u0151lük, milyen a kapcsolatom a világgal, hogyan ajándékozom magam.<\/p>\n

“Az ember nem a testiség egy töredéke, amit olykor-olykor megvilágít a lélek szikrája. Az ember els\u0151sorban lélek, egyedüli és szabad személy, lelke testén keresztül lép kapcsolatba az anyaggal és lép be a történelembe. A lélek nem egy már el\u0151zetesen álló házba költözik be, hanem az anyagból “megszövi” saját testiségét. Így a test a lélek kivetülése lesz. Egészen más ez, mint a ruha, amit magunkra öltünk” – írja nagy bölcsességgel Danneels bíboros.<\/p>\n

 <\/p>\n

7. Sportolók nevelése, állampolgárok nevelése<\/strong><\/p>\n

Ha így tekintünk a sportra, hatásos eszközévé válhat az állampolgárok közötti párbeszéd és együttm\u0171ködés el\u0151mozdításának. Azok bátorsága, akik mernek ilyen szemmel nézni a sportra, az intézményeket arra sarkallhatja, hogy komoly politikai nevelési programokat dolgozzanak ki, amiben szerepet kap a játék és a sport is, hogy ezáltal meger\u0151södjék az informális nevelés szerepe, másképpen fogalmazva felértékel\u0151djön  az emberi élet és tevékenység minden területe. Ha ezeket a kezdeményezéseket finanszírozzuk, melyek ambíciózusan azt t\u0171zik ki maguk elé, hogy egyszerre nevelnek sportolókat és állampolgárokat, akkor egyben a helyi közösségbe, a kistérségbe fektetünk be, kapcsolatokat építünk ki a különböz\u0151 sportegyesületek és központok között, hogy így a szabadid\u0151 eltöltése, vagyis a sport és a játék is nevel\u0151 er\u0151vé váljon, és autentikus, létfontosságú jelent\u0151séget nyerjen.<\/p>\n

Egy közelmúltban, Trentino olasz tartományban végzett felmérés adatai illusztrálják az elmondottakat: meglep\u0151 módon ebben a tartományban a legmagasabb a sporttevékenységet folytatók aránya (86% a 60%-os országos átlaghoz képest), ugyanakkor itt a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik néz\u0151ként vettek részt sporteseményen: a lakosságnak csak 27%-a vett részt évente legalább egy alkalommal egy ilyen eseményen, az országos átlag pedig 43%.<\/p>\n

Ezért a sportlétesítményeknek els\u0151sorban nyitottaknak, elérhet\u0151eknek, vonzóknak kell lenniük, és nem kizárólag – bár ez is nagyon fontos – szakmailag magas színvonalúaknak. Fontos, hogy képesek legyenek bemutatni, hogy a sport a mozgás és az állampolgári tudatosság fejlesztésének is az eszköze.<\/p>\n

Ma a sportkultúrának példamutató emberekre van szüksége, be kell épülnie az életbe, szorosan kapcsolódnia kell az átélt élményekhez. A játékot és a sportot a boldogság megtapasztalásának helyévé az élet és a kultúra teheti. A játék kézzelfogható és hatékony módon fejezi ki az emberi lélek természetes boldogságvágyát, magyarázza Dorothee Solle teológus: “Hogyan magyaráznám el egy gyereknek, hogy mi a boldogság? Nem magyaráznám sehogy, egy labdát adnék neki, hogy játsszon vele.”<\/p>\n

 <\/p>\n

\n
\n
\n

[1]<\/a>              Ravaglioli F., Filosofia dello sport<\/em>, Armando Editore, Roma, 1990, p. 111 <\/p>\n

[2]<\/a>              Ravagliolo, F. im. p. 145.<\/p>\n

 <\/p>\n<\/p><\/div>\n

[3]<\/a>              idézi  Valli A.M., La palla è rotonda<\/em>, Monti Editore, Saronno (Va), 2002, p. 14<\/p>\n

[4]<\/a>              De Coubertin P., L’Idée olympique <\/em>(1935), Stuttgart 1967. idézi Brohm J.M. e Caillat M., Le Dessous de l’olympisme, Paris, 1984, p.146<\/p>\n

[5]<\/a>              Redeker R., Lo sport contro l’uomo<\/em>, olaszul Città Aperta Edizioni, Troina, (EN), 2003, p. 12<\/p>\n

[6]<\/a>              Vassort P., La cloaca mafiosa del calcio globale<\/em>, Le Monde Diplomatique, Paris, giugno 2002<\/p>\n

[7]<\/a>              Fougeyrollas P., Le sport et l’esprit guerrier<\/em>, in Quel Corps? Critique de la modernitè sportive, Paris, 1995<\/p>\n

[8]<\/a>              Redeker R., op. cit., p. 77<\/p>\n

[9]<\/a>              www.eyes-2004.info<\/p>\n

[10]<\/a>             Graf, C. Children's Health International Trial (CHILT) Bevezet\u0151, Testnevelési F\u0151iskola, Köln, 2002. 1.old.<\/p>\n

[11]<\/a>             www.eyes-2004.info<\/p>\n

[12]<\/a>             www.sportmeet.org<\/a><\/p>\n

[13]<\/a>             F. M. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek<\/em>. Jelenkor, 2004.<\/p>\n

[14]<\/a>             Lubich Chiara., Lezione per la laurea h.c. in Pedagogia<\/em>, in Nuova Umanità<\/em>, XXIII (2001\/3-4) 135 – 136, p. 350 magyar fordítása Ch. Lubich. Család : A társadalom reménye.<\/em> Új Város, 2002. 54.o.<\/p>\n

[15]<\/a>             idem, p. 350<\/p>\n

[16]<\/a>             Ufficio Nazionale CEI Pastorale del tempo libero, turismo e sport, Glorificate Dio nel vostro corpo”<\/em>, ed. Paoline, Milano, 2000, p. 24<\/p>\n

[17]<\/a>             Lisszaboni szerz\u0151dés, 124. cikkely (www. europa. hu)<\/p>\n

 <\/p>\n<\/div>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

      BÉKÉRE ÉS FELEL\u0150S ÁLLAMPOLGÁRSÁGRA NEVELÉS A JÁTÉK ÉS A SPORT ÁLTAL Bécs – 2010. 02. 19. Paolo Crepaz  sportorvos, újságíró, a Sportpedagógia docense, a Sportmeet elnöke   […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":652,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[21,8,12],"tags":[],"class_list":["post-468","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-konferenciak","category-llp-program","category-sport-az-alampolgarsagert"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/468","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=468"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/468\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/652"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=468"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=468"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/kekvilag.fokolare.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=468"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}