BESZÁMOLÓ
„Városi és vidéki hátrányos helyzetűek felkarolása a sport és a játék segitségével.”
Egész életen át tartó tanulás program – Grundtvig Tanulási Kapcsolatok
Marigliano, 2010. 07. 02-04
Fényképalbum
no images were found
Résztvevők:
Magyarország:
Ferenczy Zoltán – project manager
Fodor Artúr
Fodor Artúrné
Láncos László
Láncosné Nagy Sarolta
Rangics Máté
Lengyelország, Litvánia, Németország, Románia, Olaszország (vendéglátók)
2010.07.02. péntek
Érkezés Gianluca (fokolarino) felvezetésével a Hotel Casal dell’Angelo – ba. Vacsora után találkozás a résztvevőkkel és a vendéglátókkal.
Résztvevők:
Lengyelek: 4 fő. Ketten mozgássérült gyerekekkel foglalkoznak, ketten pedig cca 700 gyereknek az egyházban sportprogramokat szerveznek. Nem a sport az elsődleges, hanem az értékekre nevelés.
Litvánok: 2 fő. A Szent János kongregációhoz tartoznak. Egyikük iskolaigazgató, másikuk nevelő tanár a kongregáció három háza közül kettőben.
Itt perifériára került gyerekeket (kamaszokat) nevelnek. A gyerekek nem feltétlenül árvák, de a szülőktől távol élnek. Mind nehéz eset.
Németek: 2 fő. Egyikük testnevelő tanár abból az iskolából, ahol tavaly az egyik tanuló több gyereket és egy tanárt megölt. Másikuk aktivista a Staarchmacherben, egyébként pedig síoktatómő.
Románok: (szombat reggel érkeztek) 5 fő, részben a fokoláron keresztül, részben hivatásuk miatt (ovónő).
Vendéglátók:
Egyháztól, fokolárból és a vendéglátó iskolából jöttek. Aktivistái az
„Irene 95”, egész évben tartó projectnek, és ezen belül a 12. alkalommal megrendezendő „Nyár a gyerekekért” egy hónapig tartó programnak.
Don Peppino atya az Irene 95 –ről:
Irene – béke, görögül. Olyan embereknek segitenek, akik gyerekkoruktól halálukig súlyos problémákkal küzdenek (sérültek), szociálisan hátrányos helyzetűek, árvák vagy családjuktól elvett gyerekek (2 házban). Azon dolgoznak, hogy az összes nevelési szervezetet (iskola, egyház, szociális gondozók, pszichológusok, szoc. munkások, árvaház, stb) kapcsolatba hozzák egymással, hogy együttműködve, egy programban dolgozzanak.
Gianluca: A hét végén a „Nyár a gyerekekért” c. programba kapcsolódunk be, amely cca 400 gyermeket fog össze két iskolából és egy plébániából.
A szakadó eső miatt az előadás utánra tervezett program módosul, a gyerekekkel a plébániaudvaron ismerkedünk „közös” énekléssel (és főleg közös tapssal és játékkal). Vendéglátó atya: Don Salvatore, moderátor: Stefano…, szociológus (több gyermekes családapa).
2010.07.03. szombat
Reggeli után találkozás a plébánia udvaron a gyerekekkel. Örömmel és kiváncsian várnak minket. Stefano bevezet a programba:
A gyerekek több csoportot alkotnak, amelyek egy-egy világörökségről nevezik el magukat (pl. Tibet, Iguana (?) vizesés, stb). A világörökség természeti csodáiról tablót készítenek, megismerik annak jellemzőit. A hónap folyamán minden nap választanak híres embert példaképnek, és a képét a „csodafára” (nem az Élet fája?) teszik. Aznap a híres emberhez tartozó jellemzőt élik, és este beszámolnak egymásnak a sikerekről.
Szombat reggel minden csoport választ közülünk csapattagot. Ismerkedünk, részt veszünk a reggeli énekben és játékban. Aznapi példakép Szent Ferenc.
Továbbiakban Stefano a szociológus előadást tart: „Nevelő és animátor, a kapcsolat szakértője és előremozdítója” címmel. Fantasztikus.
Ebéd után Nápoly megtekintése, majd közös öröm a gyerekekkel, akik aszfaltra rajzolnak a nevükről (világörökségről) és éneket költenek hozzá. 2 korosztályban versenyeznek: <14 év és 14-18 év körüliek. Egy nagy ünnep az egész, ott az egész környék: férfiak a kocsmából, apácák az emeletről, szülők (és mi) a járdáról nézzük.
Vacsora után „Sport fehér éjszakája” rendezvény az iskolaudvaron hajanali 5-ig (mi csak 1 óráig). Résztvevők: atyák, tanárok, szülők, gyerekek. Sportok: foci, kosár, röplabda, ping-pong, tánc, cso-cso. Igen jó hangulatban, egyszerre felszabadultan oldott, (déli hangulatú), és mégis felelősségteljes szeretetben.
2010.07.04. vasárnap
Reggeli, szentmise a gyerekekkel közösen.
Plébánia megtekintése. A legfelső szinten „dühöngőt” alakítottak ki, a lapos tetőn röplabda pályát. Utána benyomások, ebéd, búcsúzás.
Este a litvánokkal vendégség Don Salvatore meghívására a plébánián. Találkoztunk a segítőkkel és plébánia tagokkal, többségükben a fokolárhoz, az Új Családhoz tartozókkal. Kölcsönös köszönetnyilvánítás után egy asszony: „eddig a félig telt pohárból az üres részt láttam, mostmár a telit látom.”